Egy mag. Több szakosított modul.

A terménykezelésben az automatizálási projektek jellemzően két okból hiúsulnak meg. Vagy túl kicsik, és újabb szigetté válnak, vagy túl nagyok, és egyszerre kell az egészet megindokolni. A moduláris felépítés megszünteti ezt a választást: a CORE önmagában teljes folyamatirányító rendszer, és minden további modul olyan döntés, amelyet más évben, saját üzleti számítás alapján hozhat meg.

Kezdje ott, ahol a legjobban fáj

Nincs egyetlen helyes belépési pont. Aki tavaly augusztusban egy siló kukoricát vesztett el befülledés miatt, a STORAGE-dzsal kezdjen. Aki olyan gázszámlát fizet, amit nem tud megmagyarázni, a DRYER-rel. Akinek a vezérlőszekrényében négy beszállító három gépgenerációja van, a CORE-ral és a LINK-kel.

Ami fontos: az első modul ne legyen zsákutca. Minden BonOS modul ugyanabba az adatbázisba ír és ugyanazon a kezelőfelületen jelenik meg, így a második kevesebbe kerül, mint az első, nem többe.

Egyetlen egységes adatbázis

A platform igazi értéke nem valamelyik modul önmagában — hanem az, hogy minden folyamatjellemző egy helyre kerül, időbélyeggel. Terményhőmérséklet a STORAGE-ból, tételnaplók a DRYER-ből, hídmérleg-tonnák a LINK-en keresztül, hajtásáramok a CORE-ból.

Ez az, ami a monitoringból optimalizálást csinál. Egyetlen mérés megmondja, mi történik most. Három szezon mérése egy adatbázisban megmondja, melyik beállítás került valóban a legkevesebbe tonnánként — és itt van a pénz.

Ipari hardveren

A BonOS bevált ipari PLC- és HMI-platformon fut, nyílt ipari kommunikációs standardokon integrálva. Ez tudatos döntés, és van költsége: kényelmetlenebb, mint egy zárt készülék, és a specifikálása is hosszabb.

Két olyan dolgot vásárol vele, ami egy húszéves élettartamú üzemnél számít. Pótalkatrészt, amit egynél több beszállítótól be lehet szerezni, és olyan rendszert, amit egy felkészült automatizálási mérnök az eredeti kivitelező jelenléte nélkül is tud szervizelni.